Bronze Ears and Unexpected Connections

Fluent Fiction - Hungarian: Bronze Ears and Unexpected Connections Find the full episode transcript, vocabulary words, and more:fluentfiction.org/bronze-ears-and-unexpected-connections Story Transcript:Hu: Attila egy nyüzsgő Budapest közepén járt.En: Attila was walking in the bustling center of Budapest.Hu: A tér, ahol állt, kopott kockakövekkel volt kirakva, melyek lehet, hogy legalább olyan sok történetet meséltek, mint a régi bérházak.En: The square where he stood was paved with worn cobblestones, which may have told just as many stories as the old apartment buildings.Hu: Csendes délután volt, a nap már a horizont mögé húzódott.En: It was a quiet afternoon, the sun had already dipped below the horizon.Hu: Egy fémes szmog illata lengte be a tér légkörét, mely a város közismert velejárója volt.En: The air in the square was filled with the metallic smell of smog, a well-known part of the city.Hu: Egy pillanatra Attila leült egy padra, de gondolatai olyan mélyre ástak, hogy elfelejtette, hol van.En: Attila sat down on a bench for a moment, but his thoughts were so deep that he forgot where he was.Hu: Egy szoborba ütközött, amikor gondolatai felébresztették.En: He bumped into a statue when his thoughts were awakened.Hu: Félreértette a statikus alakot valós embernek, talán egyik barátjának, akit rég nem látott és melynek külsőre emlékezett valahogy.En: He mistook the static figure for a real person, perhaps an old friend he hadn't seen in a while, whose appearance he somewhat remembered.Hu: Attila, magányos ember hajlamánál fogva, nagyot sóhajtott, és elkezdett beszélni a bronz arcú emberhez.En: Attila, being inclined to solitude, sighed deeply and began to speak to the bronze-faced man.Hu: Az élet dolgairól beszélt, örömökről, bánatokról és mindarról, ami az elmúlt évtizedben történt vele.En: He talked about life's affairs, joys, sorrows, and everything that had happened to him in the past decade.Hu: Néhány méterrel arrébb Emília figyelte Attilát.En: A few meters away, Emília watched Attila.Hu: Egy kávézóból nézte, ahogy a barátja egy szoborhoz beszél.En: She was observing him from a café as he talked to a statue.Hu: Tudta, hogy Attila általában csendes, visszahúzódó ember, ezért ez a jelenet számára különösen humorosnak tűnt.En: She knew that Attila was generally a quiet, introverted person, so this scene seemed particularly humorous to her.Hu: Képtelen volt visszatartani a nevetését.En: She couldn't hold back her laughter.Hu: Néha felszisszenni kezdett, majd lágyan szólalt meg.En: Sometimes she would burst out with a giggle, then softly speak.Hu: Egy átlagos napon Emília csak mosolygott volna Attila bolondságán, most viszont felrobbant a nevetéstől.En: On an average day, Emília would have just smiled at Attila's silliness, but now she was exploding with laughter.Hu: Amikor Attila véget ért az elbeszélésével, és hosszasan nézett a szoborra, hogy válaszoljon, Emília lépett oda hozzá.En: When Attila finished his story and gazed at the statue, waiting for a response, Emília approached him.Hu: "Attila, az egy szobor" – mondta, majd továbbra is nevetett.En: "Attila, that's just a statue," she said, still laughing.Hu: Attila csak állt ott meglepetten nézve a szobrot, majd lassan ő is elkezdett nevetni.En: Attila stood there, surprised, staring at the statue, and then slowly began to laugh as well.Hu: Nem érezte magát szégyenben, sőt boldog volt, hogy elmondhatta gondolatait, még ha bronz füleknek is.En: He didn't feel ashamed; in...